Akár a Trónok harca – Szabó Magda remekművét adják elő a Lovardában

Kultúra

Trónok harcaként jellemezte Az ajtó rendezője, Naszlady Éva a két főszereplő, az írónő és házvezetőnő, Emerenc viszonyát. A produkciót a kedden véget érő MagdaFeszt folytatásaként október 13-án és 14-én 19 órától a Lovardában játssza a Csokonai Színház. Míg a Régimódi történet központjában a debreceni szerző édesanyjának családja állt, addig Az ajtó különös hősnője, Emerenc alakja révén ezúttal egy fogadott anya történetét ismerjük meg. „Emerenc és az írónő úgy egészítik ki egymást, mint két félgömb. Ahol véget ér az egyik személyisége, ott kezdődik a másiké. Amit az egyik megvalósított az életében, a másik épp azt nyomta el magában. Két nagy formátumú nő. Mindketten a saját világuk királynői. És mindemellett egymás tükörképei is. Találkozásuk alkalmat ad arra, hogy mindegyikük elgondolkozzon a maga határain, elakadásain, hibáin, korlátain. Kettejük harca és „barátsága” persze nekünk is alkalmat és gondolkodni valót ad magunkkal kapcsolatban” -ajánlotta a színdarabot 2016-os bemutatójakor a rendező.

Kubik Anna nem először alakít nagy formátumú Szabó Magda-hőst, hisz ő játszotta a Régimódi történet Rickl Máriáját is. „Csoda és titok Emerenc is. Ismerek ilyen embert, aki csupa tüske kívül, és közben a világ legszerethetőbb lénye. Emerenc is cipeli a páncélját, és abban találja meg élete értelmét, hogy másokat kiszolgál. Mindezt furcsa pokróc modorral teszi, mert védi magát és az érzelmeit. Aztán nagyon nehezen, évtizedek múltával mégis a bizalmába fogad valakit, az írónőt, akiről úgy gondolja, hogy talán örököse lehet az életének, gondolatainak, történeteinek, hisz elmesél neki mindent, amit másoknak nem, és újra csalódnia kell…

Van köztünk rokonság. Nekem is sok történetem van, és ha nem is vettem magamra ilyen hatalmas páncélt, azért néha én is úgy érzem, hogy elfogytak a könnyek belőlem. Van mögöttem egy olyan élet, ami ugyan tele volt hatalmas amplitúdójú érzelmekkel, elképesztő dolgok történtek velem, akár a szakmai életemet nézem, akár a magánéletemet, de tudom, hogy milyen az, amikor valaki mást mutat már, mint ami benne van. Ilyen módon én is viselem ezt a páncélt.”

Az októberi két előadásra jegyek még korlátozott számban vásárolhatók.

Fotó: Máthé András

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük