Őshonos méhekre leselkedő genetikai veszélyt kutatják a Debreceni Egyetemen

Egyetem Helyi hírek

A kelet-közép-európai mézelő méhek mitokondriális DNS-sokféleségét vizsgálták a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ kutatói egy nemzetközi együttműködés keretében. A kutatás eredményei az Insects című szakfolyóiratban jelentek meg – írja a Debreceni Egyetem sajtóirodája.

Az emberi tevékenység a méhek genetikai sokféleségére is negatív hatással van, ez a változás pedig az állatok számának radikális csökkenését okozhatja, veszélybe sodorva a megporzást. A Kárpátok számos faj, mint a nyugat- és észak-európai fekete méh, valamint a krajnai méh számára a fő biogeográfiai határt jelentette sokáig. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre inkább elmosódtak a fajok közötti különbségek.

– A folyamat oka a háziasított állatok szelektív tenyésztése, valamint a méhek ember általi áttelepítése, szállítása. Ennek eredményeként számos helyi fajtánál a genetikai egyediség elvesztése figyelhető meg. Ez azért probléma, mivel a mézelő méh természetes elterjedési területe sokféle környezetet ölel fel, ezért a helyi populációk remekül alkalmazkodtak az egyes ökológiai viszonyokhoz.

A vizsgálataink kimutatták, hogy a kelet-közép-európai mézelő méhek csaknem 2%-a már rendelkezik afrikai eredetű mitokondriális DNS-sel. Az afrikai hatás megjelenését nagy valószínűséggel a kereskedelem okozhatta – mondta el Kusza Szilvia Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.

Az amerikai kontinensekre bizonyítottan emberi közvetítéssel kerültek be korábban az afrikai méhek. A debreceni kutatás ezt az úgynevezett afrikanizálódást vizsgálta.

– A beazonosított “A” mitotípusokat hordozó méhek valószínűsíthető eredete Afrika szubszaharai térsége. Kelet- és Közép-Európában nem mutatható ki egyértelmű mintázat arra, hogy az afrikai mitotípusok jelenlétét természetes folyamatok okozták volna, ezért ezek megjelenése valószínűleg összefügg az emberi tevékenységekkel. Például a különböző méhészeti gyakorlatokkal, az idegenhonos fajok extenzív tenyésztésével – jelentette ki Kusza Szilvia.

Ezek az afrikai eredetű méhek jelentős fenyegetést jelentenek a genetikai sokféleségre, az európai méhek állategészségügyi állapotára, valamint agresszívabb viselkedésük miatt kevésbé alkalmasak a méhészkedésre.

– Az európai alfajokkal szemben jobban tolerálják az egyes parazitákat.  Vizsgálatok kimutatták azonban, hogy ez a tolerancia sok esetben összefügg a környezettel. Nagy valószínűséggel az afrikai méhek európai környezetben nem feltétlenül lennének ellenállóbbak őshonos társaiknál. A faj hibridizációja bizonyított, de az afrikai gének arányát a populációban még vizsgálni kell. Feltérképezésük fontos, még abban az esetben is, ha ma még az európai méhek nukleáris genomja nagyrészt európai eredetű – hangsúlyozta az egyetemi tanár.

Az afrikai mitotípusok jelenlétének kutatása a méhészet szempontjából létfontosságú, mivel a kelet-közép-európai mézelő méhek genetikai módosulásai hozzájárulhatnak a nemkívánatos tulajdonságok, paraziták és betegségek elterjedéséhez.

– A méhek genetikai tisztaságának megőrzése érdekében is szükséges lenne jobban ellenőrizni az idegen méhek behozatalát és elterjedését, mivel a vizsgálatok során kimutatott afrikanizálódás komoly veszélyt jelenthet a fenntartható méhészetre – véli Kusza Szilvia, az Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ egyetemi tanára.

A kutatás eredményei az Insects című, nemzetközi, nyílt hozzáférésű entomológiai szakfolyóiratban jelentek meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük